Az autóipar fejlődése és buktatói – a 70-es évek olajválságáig
Cikksorozatunk első részéből kiderült, hogyan történt a világ első tankolása, de hogyan folytatódik az autóipar fejlődésének és buktatóinak története?
Mielőtt 1886-ban, Karl Benz kifejlesztette az első gázmotorhajtású járművét, számos feltaláló kísérletezett már más technológiákkal – gőzhajtású, belső égésű, gázolajos, stb. – azonban a Benz Patent Motorwagen volt az első olyan modell, amelyet könnyű összeszerelhetősége miatt már gyártásba lehetett küldeni. Összesen 69 db-ot gyártottak belőle.
A fejlődés következő mérföldkövét Henry Ford tette le, a Ford T- modell, 1908-aslegyártásával, amit sokan az első autónak hisznek, tévesen. Valamiben valóban első, mégpedig a sorozatgyártásban. Ekkorra már a népesség többsége elfogadta ezt a forradalmi innovációt, megvolt a kereslet. Így a Ford T-modell annak köszönheti legendás hírnevét, hogy az első valós tömeggyártásban készült autó volt.
Hamarosan a General Motors is belépett a piacra, valamint megjelentek a japán autók. A fellendülésnek indult autóipar az 1900-as évekre már globális hatással volt a társadalom életére. Az autógyárak munkahelyeket teremtettek, az automobil mozgásszabadságot biztosított az embereknek, és lassan a kultúra részévé vált, új fogyasztói igényeket generálva.
Az eddigi elsődleges energiaforrásokat, mint a földgáz és a szén, lassan megelőzte a kőolaj.
Az autóipar fejlődésének legnagyobb törése a 70-es évek olajválsága volt.
A válság első hulláma
1973-ban, az OAPEC (Arab Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete), a jomkippuri háború hatására felfüggesztette az olajexportot azon országokban, amelyek a háborúban Izraelt támogatják Szíriával és Egyiptommal szemben. Az olajembargó az Amerikai Egyesült Államokkal együtt a nyugat-európai szövetségeseit, és Japánt is érintette. A kőolaj ára a négyszeresére emelkedett.
Második hullám
A második olajválság 1979-ben következett be. Az arab országok rájöttek, hogy a piaci igények messze meghaladják a kínálatot, és radikális áremelések kezdődtek meg.
Az olajválság következményei
Az olajárak emelkedése általános világpiaci áremelkedéssel is járt. A kapitalista, nyugati országok képesek voltak az olajválság hatásait nagyobb gazdasági katasztrófa nélkül túlélni, azonban ugyanez nem mondható el a Szovjetunióról és a többi szocialista országról.
A helyzet Magyarországot is meggyengítette. Az olajválság miatti áremelkedést az akkori magyar vezetők nem akarták megengedni, ezért hiteleket vettek fel, hogy tartani tudják az életszínvonalat. Ezek súlyosan növelték az államadósságot és hosszútávon ellehetetlenítették az ország gazdasági működését. Az olajárak emelkedésének mértékét a rendszerváltás idején már nem lehetett állami szinten finanszírozni, ez vezetett a taxis blokádhoz is.
A olajválság az autóiparon belül is nagy változásokat eredményezett. Nemcsak az olajárak emelkedése, de az ezzel párhuzamosan megjelenő környezetvédelmi szabályozások is hatással voltak az autóiparra. Ez meghatározta az új autók gyártásának, és tervezésének folyamatát. A cél az üzemanyag fogyasztás mérséklése volt, amit az üzemanyag adagolásának optimalizálásával, vagy a gépjárművek súlyának csökkentésével kívántak megoldani. Az újabb autókat más anyagok felhasználásával, kevesebb díszítéssel tervezték. A 70-es éveket így a kisebb, gazdaságosabb, egyszerűbb autók jellemezték.
Így formálta az olajválság az autóipart, és ahogyan akkor, úgy napjainkban is szorosan összefügg ez a két terület. Az autóipar folyamatos fejlesztésekkel reagál az üzemanyag előállításával kapcsolatos globális változásokra, és ugyanígy az üzemanyaggal közvetlen, vagy közvetve foglalkozó embereknek is reagálni kell az autóipar technológiai fejlődéséből adódó, átalakult kereslet kiszolgálására.
